Boldog családokért

A harmonikus család együttélésének művészete

Választásom azért esett a harmonikus család együttélésének művészetére, mert már gyermekkoromban láttam magam előtt a harmonikus együttélést, mint családon belül és kívül különböző társadalmi rétegekben. Előttem volt és van a gyönyörű kép az életről, ahol minden Ember tudja, hol a helye, miben kiemelkedő a tehetsége, és mivel tudja a másikat kiegészíteni, tisztelni és szeretni, csak úgy érdek nélkül. Hiszen egyenrangúak vagyunk és egymásra utaltak. Mindannyinkban ott van a feladat csomagunk, amit kibonthatunk, és felhasználhatjuk magunk egyedi eszenciáját bármikor. Ez a mi gazdagságunk! Az utunkhoz kapunk segítségül családot, barátokat, különböző intézményeket ( óvoda, iskolák, munkahely, különböző színterek) ahol sokszínű tapasztalatokat szerezhetünk , ezenkívül sok helyzetszituáció tanít az életünk kialakítására.
Mindennap a saját boldogságunkat keressük, ami nem mindig jár boldogsággal. Sokan boldogtalanok, szeretetnélküliek, betegek, elégedetlenek, célnélküliek. Nem mindig értjük meg egymást, pedig nemzeti identitásunk, nyelvezetünk kialakult és már régóta használjuk. Mi emberek egyek vagyunk egy nagy céllal, de különböző egyéniséggel megoldandó feladatokkal.
Számtalan lehetőség nyílt ki idő közben megtapasztalni az életem árnyoldalát is, amibe családom vezettet be és bizony sok fájdalommal, félelemmel kísérte végig gyermekkoromat, iskolás éveimet, párkapcsolatomat. Mostanra már tudom, hogy a negatív tapasztalás is segítő szándékú, ha jól transzformáljuk erőt ad és helyes megoldást döntés helyzetekben. Sok tanulás, erős akarat és tudatosság segített megváltozni. Mégis a családmodellem életem nagy döntését segítette , hogy a boldog családot választottam.

A család

A család fogalma és szerepe

 

Az élet továbbadása, mint teremtőerő két különböző nemű ember legmagasztosabb célja és feladata.
A szülök a gyermekeik felelősségteljes, egészségre, boldogságra nevelése, mint fizikailag, pszichikailag, lelkileg, spirituálisan meghatározó cselekedete.
A család az elsődleges szocializáció színtere, ahol egy férfi és egy nő,mint szülök, valamint utódaik
tartós együttélését jelenti. Ez az együttélés a férfi és a nő szeretetteljes megértésén és nemi kapcsolatán, illetve a leszármazottakhoz fűződő vérségi köteléken alapszik.
A család szerepe nagyon fontos az egyén, társadalom és nemzeti egység kialakulásában, fennmaradásában. Önálló csoportként is funkcionál, meg él. A család információk átadójaként segíti az alkalmazkodást az életben. Meghatározza gyermek milyen értékek, normák kidolgozását viszi véghez, és milyen képet alakít ki a világról. A gyermekben észrevétlenül is és a család tudatos hatásain keresztül is a viselkedést befolyásolják, hogy az egyén mire figyel a világ történéseiből, mi az, amit fontosnak tart és mi az, amit elítél. Lényeges a generációk között megértő kapcsolatok épüljenek ki és működjenek, valamint létezzen a tágabb közösség között bizonyos fokú egyetértés, megfelelés. A család tehát illeszkedjen be környezetébe úgy, hogy közben ne adja fel sajátosságait, egyediségét sem.

A család mint rendszer
Családmagnak, vagy nukleáris családnak a szülőket, tehát az apát és az anyát, valamint a gyermekeket nevezzük.
Binukleáris család: elvált szülők újra házasodtak („két családom van”)
Többgenerációs család és a nagycsalád kettőnél több gyermeket nevelő családot tartják.
A nagy-, illetve többgenerációs családhoz való tartozás számos élménnyel
gazdagítja a gyermek szocializációját, a gyermeknek egy ilyen családban több lehetősége van megtanulni az
együttélés szabályait. Egy jól működő nagy-, illetve többgenerációs családban a családtagok több személytől
kaphat támogatást, megerősítést; és a családtagok interakciós terepei is jóval bővebbek lehetnek.

Egyszülős családról, vagy családtöredékről abban az esetben beszélünk, amikor a szülő egyedül neveli
gyermekét. Az egyszülős családok lakáskörülményei általában kedvezőtlenebbek, mint a párkapcsolatban
élő gyermekes családoké.

A gyermekek hátrányos helyzete:
• Hiányzik az egyik szülői minta (apa vagy az anya szerep).
• A gyereknek nincs mindkét szülővel bensőséges és rendszeres kapcsolata.
• Gyakran a hiányzó szülő családjával is megszakad a kapcsolat.

Az egyszülős családok jelenléte társadalmunkban szinte mindennapi jelenséggé vált,amelyet sokan napjaink családmodelljének válságjelenségeként értelmezik.
Ezeken kívül van még a házasság nélküli család.

A család egy nyílt, dinamikus rendszer. Ez jelenti a környezete felé való nyitottságot (külső hatások,
emberek, események szerepe és hatása a családra) és azt is, hogy folyamatos változásban van.
Természetesen ez folyamatos lüktetést ad a családi életnek.

 

Létezik két családtípus :
– befelé nyílt, kifelé zárt család. A belső nyitottság barátságos légkört jelent, ahol a személyek figyelnek
egymásra, tiszteletben tartják a másik érzéseit, bíznak egymásban, felelősséget vállalnak egymás iránt. A
család – kifelé zárt jellegéből adódóan – nem vagy nagyon szűk körben tart kapcsolatot másokkal, így a
gyerek mintaválasztási köre lényegesen csökken, szélsőséges esetben nullára redukálódik. Végső soron ilyen
helyzetben a gyerek könnyen elszigetelődhet, s válhat a családhoz infantilisan kötődővé.
– befelé zárt, kifelé nyitott család. A családtagok nem, vagy alig tartanak kapcsolatot egymással, érzelmeik
inkább hidegek, elutasítóak. Ilyen családokban gyakori a nemtörődöm szülői nevelés. A család kifelé
irányulása alapján a gyerek kapaszkodókat keres, tehát kifelé orientálódik, hisz befelé nincs hová, és kihez
fordulni. Az ilyen jellegű családban felnövő gyerek serdülő korában gyakran csapódik antiszociális
kiscsoportokhoz, és azonosul azok belső normáival.

Családon belüli szerepek
A szülői feladatok elvégzése egy kihívás az anyának és apának, amit különböző életcikluson keresztül
gyakorolhatnak a saját anya-apa szerep birtokában. A házassággal elindított közös együttélés, feltételezi a
felelősségteljes család tervezést .
Elsődleges feladata a szülőknek a gyermek védelmezése, biztonságban tartása, táplálása, szeretet adása,
nevelése, tanítása és segítése a gyermek képességét figyelembe véve.
Anya szerepe a táplálás, szeretet adása, ősbizalom megerősítése, oltalmazás, meleg simogatás, megértés,
segítés. Az anyához fűződő kapcsolatot a lét és szükséglet biztosítása és a ráutaltság is egy
egységgé köti össze. Az anya és gyermeke közötti szoros kapcsolat már a terhesség első
szakaszaitól datálódnak, amit csak az anya és gyermeke intim együttléte határozza meg.
Apa szerepe a védelmezés, anyagi háttér megteremtése, biztonság, erőt képviselni. Az apa szerepe
nemcsak a család fenntartásában, hanem aktív támaszként kell segíteni a gyermekek
nevelésében, a családi döntésekben. A gyerekeknek szükségük van az édesapára, hiszen általa
tanulják meg azt, hogy mi a különbség a férfi és a nő között.

A szereptanulás folyamata:
– korai bevésődés
– utánzás, imitáció
– modellkövetés
– identifikáció ( azonosulás)
– interiorizáció (belsővé válás)

A testvér szerepek a nagycsaládon belül változnak, hogy hányadik gyermekként született meg, erősen meghatározó értékű.
Az idősebb testvérek korán meg tanulnak gondoskodni a fiatalabbakról, gyakran mély szeretetet és ragaszkodást tapasztalhatunk az idősebb és a fiatalabb testvérek között. Természetesen kialakulhat a testvérek közötti versengés, rivalizálás. Elsőszülöttek többnyire erőszakosabbak, követelőzőbbek, irányítóbbak mint a többiek.
Az elsőszülött nehezen éli át kivételezett helyzetének megszűnését. Ha a szülők nem készítik fel a testvér érkezésére, akkor elbizonytalanodhatnak, súlyosabb esetben személyiségük fejlődésében zavarok alakulhatnak ki.
A középső gyermekkel kapcsolatban a semlegesség élményét, lázadást és az irigységet emelte ki Adler
negatívumként, ugyanakkor elismerte, hogy alkalmazkodóbb mint testvérei.
A legkisebb gyermeket Adler tapasztalatai szerint általában elkényeztetik.

Maslow-féle piramis szintjein keresztül nézve az emberi szükségletek fontosságát.

Forrás/ Szakdolgozat: Makkos Ildikó